É B R E D É S

Natalinak

Szétfolyt álmok tócsájában, lila fény ragyog

Elfelejtett látomások, csókos dallamok

Könnyezve sír a bíbor hajnal, vérvörös a dér

Látóhatár sötét mélyén a Nap korongja kél.

Kósza felhő, vatta pamacs, rózsás ragyogás

Madárfüttyös rekettyésen, bíbor lángolás

Kócos hajad tincsén, táncot jár a fény

Combjaid márványán, lágy borzongás kél.

Öled mély árnyára, ráragyog a Nap

A sikoltozó éj már csak emlék marad.

Mint szürke köpeny,takart el a köd,

S lábam alatt a sár cuppogott.

Némán borult reám az égbolt,

Mely tőlem sok rossz szót kapott.

Felhők kísértek útjaimon,

S elringatott a zöld mező,

Sokszor dideregve áztam,

Csontig hatolt a hideg levegő.

Szidtam sárba én az Istent,

Ki rám rút sorsot adott,

S káromolva gyaláztam mindent

Ki örömömből oly sokat ellopott.

Daloltam részeg tivornyákon,

Hol patakokban folyt a bor,

Mulatva zűltem mostanáig,

Míg meg nem rogyasztott a kór.

 Valahol........ 0

Fatima a ház mellett játszott,kezében rongybaba. 
Barna bőrét bearanyozta a déli nap sugara, 
Nem messze a tenger sötétje ragyogott, 
S a parti sziklák szirtjén a hab,mit otthagyott. 
Fehér föveny parton kagylók tömege, 
Szivárvány villanás,mint gyöngysornak szeme. 
Hangos volt a környék a gyerek zsivajtól, 
Az olajfa ligetben madár raj dalolt. 

Látóhatár szélén sok fekete pettyek, 
Egyre-egyre jönnek,mint a dögevő legyek. 
Nem szól a madárdal az ég is elborult, 
Sivít sok vadászgép és a bomba hull. 
Helikopter rotor kerreg károgón, 
Lövedék csapódik a fehér házakon. 

Fatima kis testét golyó üti át, 
Haldokló kezébe szorítja ő a rongybabát. 
Fájó,torz mosollyal felnéz az égre, 
Hat éves eszével nem érti mi érte! 
Miért zúdult rájuk a vasszörnyek hada? 
S miért lett a földdel egyenlő otthona! 

Vézna kis kezével az ég felé mutat! 
Mellette a város egy romos vonulat. 
Házuk mellett a föld is vérvörösre vált! 
Kis Fatima lelke bosszúért kiált! 
Megroggyan a lába......és a földre hull, 
Apró kicsi szíve már nem kalimpál vadul, 
Barna két szemében kialszik a fény..... 
S a repülők hada győztesen haza tér!!! 
GGy.

 Matróz kocsma 1

Templom árnyékában kőből rakott ház, 
Rég lehullott róla a malteros máz, 
Nyitott ajtaján egy megkopott tábla: 
"Itt vigaszt talál mindenki máma!" 

A sós esti szélben cégére nyikordul, 
Vasból készült horgony rozsdásan csikordul. 
Bent a félhomályban rácsos tölgyfa pult, 
Kopott rőt lécei,mint maga a múlt. 

Polcok rejtekében kupák tömege, 
Megtelik nagy részük még itt ma este, 
Matróz néptől hangos az öreg ivó, 
Gyöngyöz a jó sőr és minden ami jó. 

Az egyik sarokban harmonika szól, 
Mint a macska nyávog,s a tengerről dalol. 
Gazdájának fején zsíros vén kendő, 
Szájában pipa lóg,s arcán sok redő. 

Kabátján a gombok sárgán villannak, 
Véreres szemében emlékek csillannak. 
Dalol Ő a szélről,mely messze-messze visz, 
Sudár szép hajókról,hol tündérlány a dísz. 

Csendes kikötőkről,hol biztos béke vár, 
Zúgó vad szelekről,amit átélt egyszer már. 
Kórusban dalolja a részeg matróz nép: 
"Pedro kocsmájában sápadt lámpa ég..." 

Hangos már a környék,matróz nóta száll. 
Templom árnyékában kőből rakott ház. 
Mint vezérlő csillag visz felé a fény, 
Tudom mindig vár rám,majd visszatérek én! 
GGy

Őrzöm az emlékedet

Munkában megfáradt,reszkető kezekkel 
Írom a levelem,Neked....kora reggel. 
Ketyegve vánszorog az óra mutatója, 
Súlyosan zuhannak a nehéz percek róla. 

Izzasztó rémálmok lepték el szobámat, 
Sós ízű cserepek lepik el a számat. 
Az ablak üvegén csillag fénye táncol, 
Kelő Hold sugara az asztalhoz láncol. 

Csend honol,s éjszaka sötétje a tájon, 
Hiányzol,nem vagy itt.....csak ezt érzem fájón!! 
Sikoltó magányba,négy fal közé zárva, 
Könnyező szemekkel,új csodára várva. 

Messze vagy,s tudom azt,többé sohse látlak, 
Összetört szívemmel mégis Téged várlak. 
Táncoló,vibráló csillagfény az égen, 
Emlékek láncai....csak ez maradt nékem. 

Hajnalpír borítja lassan el a tájat, 
Tudom,hogy hiába,mégis vissza várlak. 
Kelő Nap sugara csillan a szemembe, 
Égető,sós könnyek potyognak kezemre. 

Dohányfüst fellege borítja szobámat, 
Írom a levelem.....Neked....senki másnak! 
Felhőknek foszlányán küldöm el Tenéked: 
Könnyező szemekkel őrzöm az emléked! 

2011 május 27. 
GGy.